+36202104411 info@kecskesildi.hu

Gondolatok, érzések melyek fel akarnak szellőzni, meg akarnak mutatkozni, csak még nem tudják milyen ruhát öltsenek. Még nincsenek tisztában, hogy mi nekik a legelőnyösebb viselet. Vajon tetszeni fognak, akkor is ha túl harsányak, vagy észre veszi őket bárki is, ha túl szürkék, mi van ha megbotránkoztatnak másokat? Még alig születtek meg, olyan védtelenek és máris ki vannak téve megannyi hatásnak. Vajon milyen szűrön keresztül mutatkozzanak be?

Van aki érzéseit zenében, rajzban, táncban, írásban tudja megmutatni és van, aki a szavak erejét használja.

Betűk, melyek szavakká formálódnak, szavak melyek mondatokká. Talán ez a csatorna a leggyakoribb, hisz a legtöbb ember beszéd útján kommunikál.

De ez nem egy vegytiszta rendszer. Beleívódnak már kicsi korunkból és élmények, tapasztalatok. Az óvodás korú gyerekek elég hangosan beszélnek, mert mindenki egyszerre, akarja elmesélni az élményeit és ezért jó hangosnak kell lennie. Van, akiben már itt rögzül, hogy akkor figyelnek rám, ha hangos vagyok.
Van, aki a humor erejével kap figyelmet. Így megtanulja a legújabb szóvicceket és mindenből viccet csinál. Ha a gyerek nem kap elég figyelmet, az ő történetei nem elég érdekesek, akkor lehet a hallgatásba burkolózik, pedig belül szomjazza a figyelmet.

A retorika óriási fegyvertárral rendelkezik, hogy miként lehet hatni az emberekre, hogyan lehet őket befolyásolni, milyen eszközökkel lehet kivívni a szimpátiájukat. Ez egy tanulható dolog, de persze van, aki ösztönösen tudja alkalmazni. Számos nagy tiszteletben álló ember tudja alkalmazni ezeket az eszközöket. Régen, amikor még jobban számított a minőség, minden olyan embernek, aki tömegekhez szólt tanulnia kellett retorikát, beszédtant. Persze tudjuk, hogy ezzel lehet élni, visszaélni és manipulálni is, de most nem erre szeretném kihegyezni a témát.

Biztosan ismeritek azokat a mondásokat, hogy „sok beszédnek sok az alja”, vagy „fecseg a felszín, hallgat a mély”. Mindkét közmondás arra utal, hogy a szavak csupán elterelik a figyelmet a lényegről. Hogy szinte a mondanivaló elé tódulnak és elrejtik a valós tartalmakat. Ez van, akinél tudatos és van, akinél egy védekező mechanizmus.

Egy igen fejlett védekező mechanizmus, ahogy a jól megfogalmazott történések mögé bújva, nem kell kiadnia magát, de mégis mintha….

Persze vannak, akik a sok beszéddel a figyelemre vágynak, és mindegy, hogy miről csak beszélhessenek. Legyen az pozitív, vagy negatív ventillálnak a környezetüknek, ha kell, ha nem. Mindenkinek más az indíttatása. Egyeseket könnyebb elviselni, másokat nehezebb. De ha átlátunk a szavakon és meglátjuk az embert, akkor hiába fecseg a felszín, látjuk az emberi mélységet, esendőséget, értéket, persze, csak ha vesszük a fáradságot és kellő kíváncsiság van bennünk a másikkal kapcsolatban.