+36202104411 info@kecskesildi.hu

Az utóbbi időben egyre gyakrabban ütköztem bele, azokba a szituációkba, amikor azt éreztem, hogy valahogy a közösség, mint fogalom kezd kikopni a szótárunkból. Egyre inkább, csak olyan helyek és helyzetek léteznek, ahol emberek csoportosulása van.

Nyilván nem lehet összehasonlítani a régi időket, a mostanival, nyilván nem lehet egy falusi kisközösséget a nagyvárosi nyüzsgéssel…..DE régen legalább azt tudtuk kivel lakunk egy utcában, melyik szülőnek mi a foglalkozása. Tudtuk, hogy ha baj van kihez fordulhatunk. Apukáink együtt építették az oviban a játszóházat, az anyukák együtt sütöttek a karácsonyi ünnepségre.

A felnőtt társadalom együtt figyelt a gyerekekre, ha csibészséget csináltunk akkor is, meg ha baj volt akkor is. Nem volt kérdés, hogy ha bizonytalan voltam a zebra előtt, akkor megfogta egy felnőtt a kezem és átkísért. Ha most megfogná egy idegen, a gyerek kezét, jaj csak el ne rabolja….stb. Félnek az emberek segíteni, nehogy úgy vegye ki magát, hogy beleszólnak más életébe. Ha ránk szólt a szomszédnéni, hogy gyerekek ne rázzátok azt a szegény dió fát, mert kitörik tövestől, akkor mi nem visszaszóltunk, hanem vigyázba állva bocsánatot kértünk. De anyukám nem is jelentette fel Ilonka nénit, hogy verbálisan inzultálta az ő egyszem kislányát.

Jelenleg azt se tudjuk, kivel jár a gyerekünk egy iskolába, az utcán úgy megyünk el egymás mellett, hogy fel se ismerjük a másikat, mert nem hasonlít a facebook profil képére.

Az óvodák lassan gyerekmegőrzők lesznek, nem pedig közösségi terek, ahol a pedagógus és szülő együtt törekednek arra, hogy a csemetéknek boldog, kiegyensúlyozott gyerekkoruk legyen.
A struccpolitika elhatalmasodott. Mindenki el van foglalva a saját dolgával. Nincs itt idő arra, hogy mással foglalkozzunk.
Pörög a mókuskerék, abból kiszállni nagyon nehéz….de lassítani lehet kérem.

Tippek:

  • a bölcsiben, oviban kérdezd meg a pedagógusokat, hogy lesz e olyan közös program, amihez a szülők is csatlakozhatnak. Negyedévente egyszer biztos elengednek a munkahelyedről egy órára.
  • szervezzetek közös programokat az iskolatársakkal (szánkózás, játszóterezés)
  • ismerd meg a gyerekeid játszótársait
  • nap, mint nap találkozunk ugyanazokkal az emberekkel, portás néni, karbantartó bácsi, eladó hölgy a kisboltban. Kérdezd meg milyen napjuk van! De ha erre nincs időd, akkor csak mondj egy kedves: Kitartás, együtt érzek…mondatot
  • Ha eddig nem ismerted a szomszédodat, akkor újév remek alkalom, hogy egy koccintásra áthívd!

Nem kell nagy dolgokra gondolni! Ezekkel az apró gesztusokkal meg lehet fűszerezni a szürke hétköznapokat. A legtöbb ember dolgozik, a legtöbb embernek vannak nehézségei, a legtöbb ember küzd egészségügyi problémákkal……  mindenkinek meg van a maga baja. De ha egy kicsit odafigyelünk egymásra, talán példát tudunk mutatni a gyerekeinknek, hogy miért jó a közösség éltető ereje.