+36202104411 info@kecskesildi.hu

Olvasd figyelmesen!

  • ha elmész biciklizni nem azt nézed, milyen szép a táj, hanem az aktuális kütyüdet, hogy milyen gyorsan haladsz
  • nem tudsz addig lefeküdni aludni, amíg rend nincs a lakásban
  • az uszodában szigorúan számolod, hogy hány hosszt úsztál
  • futni csakis akkor indulsz el, ha látod a teljesítményedet
  • ha van 2 óra szabadidőd, azon gondolkodsz, hogy tudsz hatástöbbszörözéssel minél több tevékenységet beleszorítani
  • ha eljutsz jógázni, azon töröd két ászana közben a fejed, hogy mikor tudod már folytatni a napi teendőket
  • ha végre eljutsz valahova piheni tuti lefotózod és megosztod a közösségi portálon, hogy magad és mások is elhiggyék, te milyen laza tudsz lenni
  • a munkádban nehezen viseled, az olyan feladatokat, aminek nincs azonnali eredménye
  • ha kiülsz a kertbe meginni egy csésze kávét a szemed mindig megakad a feladatokon
  • a családi feladatok jó részét te csinálod, vagy legalábbis kontroll alatt tartod
  • az okoz boldogságot, amikor napvégén kipipálhatod a feladatlistát

Nos, ha a listából legalább 3 pontban magadra ismertél, akkor bizony valószínűsíthető, hogy te hajlamos vagy a teljesítmény-kényszeres viselkedésre.

Hogy ezzel mi a baj?

Ha nem keseríti meg az életedet, akkor semmi. Általában az ilyen embereket kedvelik a munkahelyen, mert ők azok, akik olyan belső motivációval rendelkeznek, hogy nem kell őket noszogatni, mert képesek mások munkáját is megcsinálni, csak hogy rend legyen.

Együtt élni már nehezebb egy ilyen személyiséggel rendelkező egyénnel, mert mindent teljesítményben mér, és nehezen lazul bele a dolgokba.

De hogy mi áll a háttérben? Ez mindig visszavezethető gyerekkorra. A szüleink tudtak-e nekünk csak úgy örülni? El tudtak-e fogadni minket olyannak, amilyenek vagyunk? Tudtak-e szeretni csupán azért mert létezünk? Azok akik úgy nőnek fel, hogy azt érzik nekik mindig csinálni kell valami
kiemelkedőt, hogy figyeljenek rájuk, hogy teljesíteni kell mert akkor szerethetőek, hogy az ötös az átlagos a négyes az
elfogadhatatlan, azokban ez rögzül egy életre.

ÉN CSAK AKKOR VAGYOK JÓ, HA TELJESÍTEK?!

Nem tudják elképzelni, hogy ők szerethetőek anélkül is, ha nem váltják meg a világot minden nap.

A probléma akkor válik súlyossá, ha például betegség miatt nem tudják megugrani a saját maguk által emelt mércét. Vagy a hölgyeknél szokott előfordulni, hogy szülés után kiesnek a mókuskerékből, hirtelen ott maradnak egy pici babával otthon. Nem érzik hasznosnak magukat. Ilyenkor billenhet át a gyereknevelés, tudatos gondoskodásba, mert az feladatszintű. Nem azért sétál a gyerekkel, mert jól esik, hanem mert „kell” a gyereknek a friss levegő. Nem azért játszik a gyerekkel, mert az jó, hanem mert az fejleszti a finom motorikus készségét.

Nagyon összetett dolog ez. Vannak kitörési pontok, amikor kifakad az ember, hogy én ezt nem bírom tovább, mindent én csinálok…..

de ez is csak egy segélykiáltás, hogy csinálom én szívesen csak érezzem, hogy szerettek.